Irma meséli
Boldogtalan vagyok a házasságomban. Amikor megismerkedtünk a férjemmel, elmondta, mennyit költ egy hónapban. Már akkor keveselltem, nekem azért vannak igényeim, de mivel a kapcsolat elején mindig volt pénz, sőt úgy látszott, élvezi, hogy költhet rám, néha már nekem kellett visszautasítanom – azt hittem, minden rendben lesz.
Miután összeházasodtunk, nem sokkal felépítette a házunkat. Amíg tartott az építkezés, türelmes voltam, olvastam, mennyire nehéz egy ilyen időszak. Aztán jöttek a berendezés hosszú hónapjai. Nemcsak türelmes voltam, de kivettem a részemet a munkából is. Azóta sok idő telt el, de pénz sehol. Még annyi se, mint amiről a kapcsolatunk elején beszélt. Amikor rápirítok, azzal jön, hogy a ház fenntartása is elég megterhelő.
Nem arról van szó, hogy nem értem meg, csak egyszerűen hiányaim vannak. Eleinte főztem neki, takarékoskodtam, de mára feladtam, mert semmi nem változott tőle. Volt, hogy se születésnap, se névnap, én pedig sütöttem egy sütit. Már nem érdekel. Pedig annak idején elhatároztam, ha egyszer férjhez megyek, mindig lesz itthon meleg étel a férjemnek. Most már nem foglalkozom vele. Teljesen mindegy, hogy én mennyire takarékoskodom, nem visz el vásárolni.
Amikor szóvá tettem, hogy mennyire rossz ez nekem, azt motyogta, hogy nem elég magas a cég bevétele, nem tudja, mikor javul a helyzet, és ne haragudjak, ő egész héten spórolt, hogy legyen pénze rám költeni, de nem bír többet. Köszi. Méltányolom az erőfeszítést, de két hétben egyszer egy kis ajándék?
Olvastam, hogy aki másodállást vállal, annak magasabb a jövedelme, de azzal védekezett, hogy ez végképp nem fér bele az idejébe egész napos gürizés után. Hát ennyit nem bír megtenni? Neki is jobb lenne pedig!
Van, aki azt mondja, ha ennyire nem bírom, költsek a sajátomból. Hát köszi. Azért zongorázni lehet a különbséget. Szerintem egy nőnek egyszerűen kell, hogy költsenek rá. Ez evolúciósan így van és kész.
Van, aki azzal jön, hogy inkább örüljek, hogy van egy szép házunk, aminek a legtöbb terhét a férjem viseli. Hogy egyáltalán nem biztos, hogy mással nem lépne fel ugyanez a probléma. Hogy ezen felül más panaszom nem lehet rá. Nincs is, de hát épp ez a terület volna a legfontosabb az életemben!
Ha nem költ rám, úgy érzem, visszautasít. Hogy nem szeret. Azt hiszem, más férfival boldogabb lennék. Itt az ideje, hogy elváljunk. Vagy legalább találjak egy másik férfit, akivel lehet vásárolgatni.
Irma Imre meséli
Boldogtalan vagyok a házasságomban. Amikor megismerkedtünk a férjemmel, feleségemmel elmondta, mennyit költ szexel egy hónapban. Már akkor keveselltem, nekem azért vannak igényeim, de mivel a kapcsolat elején mindig volt pénz, szex, sőt úgy látszott, élvezi, hogy költhet rám, kielégíthet, néha már nekem kellett visszautasítanom – azt hittem, minden rendben lesz.
Miután összeházasodtunk, nem sokkal felépítette a házunkat megszülte a gyerekünket. Amíg tartott az építkezés, a terhesség, türelmes voltam, olvastam, mennyire nehéz egy ilyen időszak. Aztán jöttek a berendezés szoptatás hosszú hónapjai. Nemcsak türelmes voltam, de kivettem a részemet a munkából is. Azóta sok idő telt el, de pénz szex sehol. Még annyi se, mint amiről a kapcsolatunk elején beszélt. Amikor rápirítok, azzal jön, hogy a ház fenntartása gyerek nevelése is elég megterhelő.
Nem arról van szó, hogy nem értem meg, csak egyszerűen hiányaim vannak. Eleinte főztem udvaroltam neki, takarékoskodtam, kedveskedtem, de mára feladtam, mert semmi nem változott tőle. Volt, hogy se születésnap, se névnap, én pedig sütöttem egy sütit virágot vittem neki. Már nem érdekel. Pedig annak idején elhatároztam, ha egyszer férjhez megyek, megnősülök, mindig lesz itthon meleg étel a férjemnek egy szál virág a feleségemnek. Most már nem foglalkozom vele. Teljesen mindegy, hogy én mennyire takarékoskodom, kedveskedem, nem visz el vásárolni nem bújik velem ágyba.
Amikor szóvá tettem, hogy mennyire rossz ez nekem, azt motyogta, hogy nem elég magas a cég bevétele, hormonszintje, nem tudja, mikor javul a helyzet, és ne haragudjak, ő egész héten spórolt, erőt gyűjtött, hogy legyen pénze rám költeni, energiája szeretkezni, de nem bír többet. Köszi. Méltányolom az erőfeszítést, de két hétben egyszer egy kis ajándék dugás?
Olvastam, hogy aki másodállást vállal, edzeni jár, annak magasabb a jövedelme, hormonszintje, de azzal védekezett, hogy ez végképp nem fér bele az idejébe egész napos gürizés után. Hát ennyit nem bír megtenni? Neki is jobb lenne pedig!
Van, aki azt mondja, ha ennyire nem bírom, költsek a sajátomból, végezzek önkielégítést. Hát köszi. Azért zongorázni lehet a különbséget. Szerintem egy nőnek férfinak egyszerűen kell, hogy költsenek rá kielégítsék. Ez evolúciósan így van és kész.
Van, aki azzal jön, hogy inkább örüljek, hogy van egy szép házunk gyerekünk, aminek a legtöbb terhét a férjem feleségem viseli. Hogy egyáltalán nem biztos, hogy mással nem lépne fel ugyanez a probléma. Hogy ezen felül más panaszom nem lehet rá. Nincs is, de épp ez a terület volna a legfontosabb az életemben!
Ha nem költ rám, szeretkezünk, úgy érzem, visszautasít. Hogy nem szeret. Azt hiszem, más férfival nővel boldogabb lennék. Itt az ideje, hogy elváljunk. Vagy legalább találjak egy másik férfit nőt, akivel lehet vásárolgatni szerelmeskedni.
